A múlt század nyolcvanas éveiben, Szőgyénben a Futrinka utcában lakó gyerekek várakat és tornyokat építettek a frissen kötött szalmabálákból, amiket a Zetor traktorok hoztak a házak elé. A játék során azonban gyakran megbomlottak a bálák, ami plusz munkát jelentett a szülőknek a szétszóródott szalma takarításában.
- elsőként számolt beidőablakon kívül08.0509:08
Benyovszky Mánya Ágnes: Aratás utáni körkép
Benyovszky Mánya Ágnes: Aratás utáni körkép Veres István 2026. 08. 05., sze - 09:08 Falusi gyerekként, a múlt század nyolcvanas éveiben, a szőgyéni Futrinka utcában – ahogy mi, ott lakó gyerekek hívtuk, mivel akkoriban még nem volt hivatalos neve – alig vártuk, hogy a masszív Zetor traktorok meghozzák a frissen kötött szalmabálákat a házak elé. Amíg a szülők nem húzták-vonták, talicskázták be a telkek hátuljában húzódó baromfiudvarokba, mi, gyerekek, vettük birtokba a téglatest alakúra préselt, jókora szalmakötegeket: „várat“ építettünk, vagy tornyot raktunk belőlük. Emlékeim szerint nemigen zavart, hogy szúrt, bökött a hegyes és száraz szalmaszál. A bála ráadásul porzott is, és átmeneti szállást kereső „lakosokkal”, főleg poloskákkal volt tele. A szalmatulajdonos szülők nem voltak különösebben elragadtatva attól, hogy mi, az utca gyerekei ilyen jól elfoglaljuk magunkat, mert a dög nehéz szalmabálák vonszolása és a rajtuk való ugrálás során a gép által tömörített szalmatéglaegység megbomlott, és rengeteg szalma szóródott szét. Hancúrozásunk eme sajnálatos következménye nemcsak munkaigényesebb be- és eltakarítást jelentett, de a bálák elraktározásánál, egymásra halmozásánál is gondot okozott. Az utóbbi tíz-húsz évben a vonat-, autó- és buszablakból is csupa henger alakú szalmabálát látok: nemcsak a határban terülnek szét, mint a sütőből frissen kivett, és – a gyorsabb hűlés végett – egymástól kissé távolabb lerakott óriási vaníliáscsigák, hanem leánynak, legénynek
